Our house, in the middle of our street

Vasárnap Építőmester összecsomagolt, és dél felé vette az irányt, rám hagyva az összes felújítással kapcsolatos munkát. És nem is kis időre lépett le, így ha ügyes vagyok, még a végén már a lakásba jöhet haza :)

Biztos, ami biztos, szombaton még gyorsan meghoztunk pár nehéz döntést, azaz kiválasztottuk a biztonsági ajtót és a falak színét. Az ajtóval volt eddig nekem a legtöbb problémám, mert szerettük volna elkerülni a kínai konzervajtót, de azért egy vagyont sem akartunk (és tudunk) erre költeni… A legidegesítőbb, hogy az ajtósok maguk sem mondják meg azt, hogy melyik a kínálatukban a legjobb ajtó, hanem egyfolytában azzal jönnek, hogy ahova be akarnak törni, oda úgyis betörnek. Na jó, de akkor minek vegyek egyáltalán biztonsági ajtót? Hát az elrettentés végett! Oké, ez hihetően hangzik, de akkor a hat fajta zár közül melyiket válasszam? Mi a különbség? Melyik biztonságosabb? Melyik éri még meg az árát? Ja, hogy mind egyformán biztonságos, csak némelyik (a tulajdonos) számára biztonságosabbnak látszódik, és az bizony több tízezer forint. Hogy válasszon így felelősen az ember?? Mi végül egy masszív magyar mellett döntöttünk, amiért egészen a vadregényes Kistarcsáig elkocsikáztunk.

A falak színét viszont gyorsan kiválasztottuk, mondván, hogy napokig agyalhatnánk az árnyalatokon, inkább ösztöneinkre hagyatkozunk, és rámutatunk pár színre. A festő azért rábeszélt, hogy vigyük el a színmintát, így végül később még eltöltöttünk egy jó félórát a hálószoba színével. A kiválasztott színeket nem árulom el, legyen meglepetés – nekünk is az lesz :)

Ma pedig beszéltem a burkolókkal, akik megkérdezték, hogy milyen vastag a fürdőszobai csempe (hát, mint egy csempe?), illetve hogy mekkora lesz az ajtó tokja, mert attól függ, hogy rá tud-e feküdni a burkolatra, vagy ügyeskedniük kell. Ezért felhívtam az ajtóst, aki arra figyelmeztetett, hogy a legfontosabb a káva, erre nagyon figyeljünk oda (oké, rendicsek – de mi a tököm az a káva?). Ekkor visszahívtam a burkolót, aki biztosított afelől, hogy Építővel odafigyeltek a kávára, örült a tok méretének, majd megkérdezte, hogy a konyhában milyen széles legyen a fuga – 2 mm vagy több (na, most komolyan, erre honnan lehet tudni a választ??). Aztán kihívtam a bejárati ajtóst estére, hogy mérje ki az ajtót, beszéltem a villanyszerelővel, a vízszerelővel, majd megint a burkolókkal.

Hát, az első nap elég kemény volt, de a végére egész összeállt a kép, és remélem, hogy minden rendben fog alakulni a következő három hétben…