Our house, in the middle of our street

Ezen a hétvégén azután beköltöztünk. Kicsit átmeneti, vagy még inkább félkész jellege van azért még az egésznek, mivel a költözés idején még olyan dolgok hiányoztak, mint egyes konyhaszekrények, munkalap, beépített konyhai gépek, a mosogató, és a melegvíz... Ó, és a kis háló, illetve a nappali padlóját még a festők által felrakott kartonlap (na meg egy centi vastag por...) borította.

A múlt heti brigád új tagokkal kiegészülve segített a költözésben, amivel így gyorsan végeztünk is, aztán jöhetett a konyhaszerelés következő felvonása. Építő még aznap reggel elugrott a külvárosba a munkalapért, ezzel alapvetőleg minden darabja meglett a konyhának, már csak össze kellett illeszteni. Ezermesterrel ezt a szombatot is végig a konyhában töltötték, de még így sem lett kész a nagy mű, sőt, a vasárnapi és hétfői újabb (segítséggel végzett) nekifutások után még mindig van mit csinálni a konyhában. Nagy munka ez, no, és vélhetően kimerítő is, mert Építő utána úgy horkol az ágyban, hogy vuvuzela legyen a talpán, ami azt elnyomja! :)

Én ma a kartonlapokkal vívtam ádáz harcot, nyerésre állok, de adtam még nekik egy kis haladékot, hadd élvezzék ők is az óbudai klímát.

Így néztünk ki mindezek után hétfő délelőtt:

A raktár-helyiség

Ez a másik

Itt a szép konyha, leendő helyükön, bár pár centivel magasabban a kelleténél, a kerámialap és a mosogató

A sütő és a szagelszívó ellenben még elég messze van a helyétől...

A nappali papírborítással

Az első elkészült helyiség, habár kilincs az még nincs, csak egy csavarhúzó :)

Szobaszerű

A mai "tű a szénakazalban" játék lényege pedig az volt, hogy ha enni akarok, találjam meg itt a mikrót, hogy megmelegítsem a tegnapi ebédet. (Oké, értem én, hogy a mikró elég nagy, legyen akkor tűpárna, no.)

Meglett, megebédelhettem:

Ezeket a képeket még vígan kattintgattam, amikor rájöttem, hogy ahhoz, hogy rá is tudjam őket tenni a gépre, meg kell találnom a fényképezőgép kábeljét is... Tű? :)

Sokan jelezték rosszallásukat, amiért az utóbbi időben nem nagyon frissült a blog. Nos, ennek jó oka volt: a dokumentálásssal szemben előtérbe került a munka - a mi részünkről. Váratlan fordulat volt ez számunkra, és emellett már nem nagyon maradt idő blogolásra. Na de most! :)

Úgy terveztük, hogy a június 5-ei hétvégén költözünk, de aztán pénteken egy rövid szemle során úgy döntöttünk, hogy elhamarkodott lenne ez még, lévén, hogy még az ajtókat nem sikerült teljesen beszerelni, ezért azok nagyban elfoglalták a nappalit, illetve hátra volt még a kémény elkészítése, és lássuk be, azt is jobb akkor, amikor még üres a lakás.

Így hát annnyi történt, hogy a maradék konyhaszekrényt elhozták a fiúk Mátyásföldről, majd nekiálltak/ültek az összeszerelésnek.

 Szerel...

Gondol...

Vigad...

Csapatmunka

Íme a végeredmény

Az elmúlt két hétben nem sok minden történt, főleg a megmaradt munkák összeszervezésével, illetve a kéményért folytatott harccal telt az idő. A harc igen kemény, és sajnos kiszámíthatatlan, a szervezés viszont egész jól megy, úgyhogy mostanra már vannak új ablakaink, le van rakva a laminált padló, és ki van festve a fürdő és a wc.

Nincs már sok hátra!

Kis háló

Nappali a konyhából

Nappali az előszobából

Konyha és előszoba a nappaliból :)

Master bedroom

Ja, és megint lett egy csomó szemetünk:

Mai képözön, kitartó olvasóinknak:)

No, eltelt az Építő nélkül töltött három hét, és úgy fest, hogy mindenki sikeresen túlélte ezt az időszakot. A lakás ugyan nem lett kész, de azért egész jól haladtak a munkák, és most már tényleg kezd úgy kinézni, amilyennek elterveztük.
 

A wc vizesedését sikerült megoldani pót-vízszerelőnk segítségével, így minden helyiségben fel/le lehetett rakni a csempéket/padlólapokat. A kőművesek elvégezték a hátra maradt munkájuk egy részét, azaz kiszabadították a gipszkarton fogságából a szellőzőt a konyhában, illetve elbontottak egy kiálló falnyúlványt. A falak már csak a festésre várnak. Az áramhálózat bővítéséhez nagy nehezen megszereztem a közös képviselő aláírását (ez úgy történt, hogy elmentem a fogadóórájára, ahol közölte, hogy ehhez előbb nekem kell aláírnom neki valamit, de persze ahhoz nincs nála minta, úgyhogy másnap munkaidőben elmentem a rendes munkahelyére, és ott mindketten aláírtuk, ami a másiknak fontos volt).
 

Ha tanulságot kellene leszűrnöm az elmúlt három hétről, akkor az elsősorban az, hogy óbudai lakásfelújítást irányítani az Örsről, illetve Montenegróból nem lehet. Másodsorban, hogy a munkásokkal nem elég a feladatokat egyszer megbeszélni, mert nem úgy fognak rá emlékezni, ahogy azt megbeszéltük. Akivel megbeszéltem, hogy hétfő reggel jön, az hétfőn azt mondta, hogy hétfőről vagy keddről volt szó. Akivel azt beszéltem meg, hogy szerdán még egyeztetünk, hogy a péntek jó-e, az szerdán azt mondta, hogy biztosra mondtam a pénteket. Akivel pedig megbeszéltem, hogy hogyan kell az előszoba és a nappali közti részt csempézni, az pár nappal később azt mondta, hogy arról egyáltalán nem is beszéltünk… Ennek persze az lett a vége, hogy nem nagyon volt olyan munkás, akivel ne sikerült volna kisebb-nagyobb mértékben összeszólalkoznom a három hét alatt, és van olyan is, akit azonnal lecserélnék, de bizonyos okokból az nem lenne olyan egyszerű. Volt azért egy sikertörténet is: a bejárati ajtó. Szép lett, masszív, nem volt olyan drága, és még az ígértnél korábban készen is lett. Ilyen élményekből szerettem volna picit többet…

Nézd, Leendő Férj, jöhetsz hozzánk játszani! :)

A beltéri ajtóknál már találkoztunk egy sajátságosan olasz megoldással: elég drága ajtó, igényesen kidolgozva, tényleg nagyon szép az egész. Lehet választani hozzá réz vagy króm kilincset, illetve ha króm kilincset választ az ember, akkor kérhet kis króm színű kupakokat a zsanérokra. Merthogy azok rézszínűek. Ezerféle ajtót gyártanak, de a zsanér az rézszínű. Inkább gyártanak króm kupakokat, hogy elfedjék a zsanér színét, de a zsanér színét nem változtatják meg. Olaszok.

A burkoló pedig már átkozza a napot, amikor elvállalta nálunk a munkát, mert nem csak a fal görbe, de a drága olasz csempe is teljesen összevissza. Főként a különösen drága mozaiklapok, amiken nincs két egyforma méretű kiskocka. Ma pedig egymás mellé raktuk az első és második adag rendelésből származó padlólapokat, hogy árnyalatban mennyire ütnek el egymástól, elvégre mégiscsak majdnem egy év telt el a két rendelés között. Nos, van egy kis színbeli különbség, de a jellemzőbb eltérés furcsamód a méretben van... Egy év alatt valahogy összement a padlólap... Na jó, nem centiket, de milliméterben mérhető a különbség, úgyhogy lehet ügyeskedni, hogy a kisebbek ne feltűnő helyre kerüljenek. Olaszok.

Én meg egyébként ma kipróbáltam, hogy milyen felfelé az út: a táv tizedénél már több köbméter kipufogógázt nyeltem. A táv nyolcadánál lemerevedtek a combjaim, ezzel párhuzamosan magam szídtam, amiért nem a kerülőutat és a buszt választottam. A táv felénél majd kiszakadt a szivem, és örültem, hogy ilyen közel vagyok a Margit-kórházhoz, de közben bántam, hogy valószínűleg úgyse tudom értesíteni őket, ha szükségem lenne rájuk. Aztán a táv végénél döbbenten tapasztaltam, hogy tíz perc alatt értem fel, ami simán veri a lefele úton mért tizenhárom percet (igaz, az fényképezéssel együtt). Hát, őrületes formában vagyok, na, holnap jelentkezem valami Ironwoman versenyre is :)

Íme a fürdő, lehet keresgélni az egyforma kiskockákat:

Az a legérdekesebb, hogy milyen gyorsan történnek az események, változik a szélirány, fordulnak a dolgok rosszról jóra, jóról rosszra.

Tegnap reggel épp rossz volt, mert a kéményseprő nem tudott várni öt percet, amíg anyukám odaér, hanem sarkon fordult, mondván, hogy ő be van táblázva, erre nem ér rá. Aztán jobb lett, mert megadta a számát, felhívtam, megkértem, hogy menjen vissza, és elmondtam neki, hogy miről lenne szó, így anyukámnak sem kellett odamennie. Aztán még mindig jó volt, mert lett pót-vízszerelőnk, aki megígérte, hogy már tegnap kimegy megnézni, hogy mi a baj. Aztán jó volt, mert délután felhívtam a kéményseprőt, hogy akkor mi a további teendőm, és elmondta, hogy másnap megírja a szakvéleményt, pénteken pedig már lehet is menni érte. Aztán rosszabb lett, mert a vízszerelő elfelejtett kimenni a lakáshoz, de megbeszéltük, hogy én úgyis megyek, fél 7 körül ott találkozunk. Aztán megint rosszabb lett, mert felmentem a szomszédhoz, hogy bocsi, de csak most fog hamarosan jönni a szerelő, aki erre kiakadt, hogy márpedig ilyenkor már ne jöjjön, ő egész nap otthon volt, és különben is már két napja idegeskedik, hogy mi a baj a csövekkel, és azóta sem jött szerelő. Kedvesen és empatikusan (közben belül majd’ felrobbanva) próbáltam érzékeltetni vele, hogy nincs egyedül az idegeskedésben, és hogy milyen nehéz ilyen gyorsan vízszerelőt találnom a vélhetően nála fakadó problémához, és abban maradtunk végül, hogy másnap is várja a szerelőt. Aztán jobb lett, mert a szerelő még nem indult el, és így nem kellett visszafordulnia. Aztán nagyon jó volt, mert szép idő volt, jót sétáltam, és este még Építővel is tudtam beszélgetni. Aztán ma reggel nagyon rossz lett, mert fél 8-kor telefonált a kéményseprő, hogy mégsem fog tudni most szakvéleményt adni, mert hát a jelenlegi kéményt is át lehetne alakítani, meg vannak egyéb megoldások is, tehát nem írná le, hogy a jelenlegi rendszer alkalmatlan a cirkó bekötésére – de természetesen tud adni telefonszámot olyanhoz, aki jártas az ilyen helyzetek megoldásában. És ez a magyar valóság volt a legkiakasztóbb eddig az egész folyamatban, mert az, hogy nem lehet előre tudni, hogy milyen engedélyhez milyen papírokra lesz szükség, még egy halom pénzért, illetve a kéményseprő délután 5-kor még azt mondja, hogy másnap írja a szakvéleményt, de aztán alszik rá egyet, és reggel fél 8-kor már inkább mondana egy telefonszámot, és picit várna a véleménnyel, az felháborító. És, ahogy már említettem, ezek a helyzetek nem valók nekem, mert kissé felidegesítem magam rajtuk, és persze most nincs mellettem Építő, hogy a maga rendíthetetlen nyugalmával átvegye a dolgokat, és hagyjon engem egy csendes sarokba húzódva szép lassan kifújni magam. 

Végül az lett, hogy Építő a távolból, Építőapu pedig a közelből vették át a dolgokat, én pedig ki tudtam fújni magam.

Tegnap amúgy kisebb bajba is kerültem a lakásban. Hogy tudjak fotózni, bekapcsolva hagyattam a burkolóval a lámpákat, mondván, hogy úgyis jön a vízszerelő, majd ő lekapcsolja – ő viszont végül nem jött. Ehhez azt kell tudni, hogy a lámpák (azaz izzók) leoltása úgy működik, hogy lekapcsoljuk a biztosítékot. Az ajtó felett, magasan. Otthon ehhez fognék egy széket, de az üres lakásban olyan ugyebár nincs. Körbenéztem hát a közelben. Először egy ecsetet találtam, de azzal nem értem el.

Aztán kiszúrtam a csemperagasztós zacskókat, amik ideális magasságúnak tűntek: 

De mikor közelebb mentem, megláttam, hogy egyenként 25 kilósok.

A drága csempékre csak nem állok rá, meg hát azért azok is elég nehezek.

A nappaliban aztán megtaláltam a megoldást: a világ legrozogább létráját :) Kis időbe telt eldöntenem, hogy inkább kinyitom, és akkor nagyon inog, vagy nekitámasztom a gardrób falának, és akkor meg instabil. Végül kinyitottam.

Leoltottam, örültem, hazamentem.

A tegnapi nap tanulsága: az olyan vérmérsékletű ember, mint én, ne kezdjen teljes lakásfelújításba. Nem tesz jót.

A mai nap tanulsága: nem is olyan hosszú az út le a Kiscellin, és ilyen vadregényes tájon vezet át:

Az első mért, és immár hivatalos időeredmények pedig:

- a Bécsi útig 13 perc (fényképezéssel együtt)

- az 1-es villamosig 24 perc, ami jó, mert onnan már csak 45 perc be a munkahelyre, úgyhogy ez kora reggelente akár kellemes nyári sétának is megteszi majd (feljegyzés magamnak: venni pár kényelmes szandált; zuhanyt beszereltetni a cégnél).

Ezek a képek pedig ma készültek a lakásban:

Készül a fürdő

Az eddig rejtőzködő kis háló, mint csemperaktár

Bejárati ajtó belülről

Bejárati ajtó kívülről

Szóval nem a pára.

Mit sem sejtve felhívtam ma a festőt, hogy hogy állnak, amikor közölte, hogy a wc-ben a fejére csöppent a víz. Na, ezzel lefújva nagyjából az egész hétre tervezett munka. Úgy volt, hogy ma jönnek a kőművesek, és begipszkartonozzák a wc-t, kedden jön a vízszerelő, és csinál új kéményt (a ház falán), aztán szerdán jön a gázszerelő, és hegeszt csöveket. Közben kedden érkezik a burkoló, és elkezdi csinálni a wc-t, aztán mikor megvan a csőhegesztés, akkor a fürdőt. És mint a múlt héten már tapasztalhattam, a baj tényleg nem jár egyedül, ezért Építőapu is remek hírekkel szolgált a Fogaztól, miszerint rendben van nagyjából a fűtés átalakításhoz szükséges engedélyeztetés, de még kell egy szakvélemény a kéményseprőktől, hogy a jelenlegi kémény gyűjtőkémény, és a cirkóhoz a parapetkivezetést javasolják. Úgyhogy először is felhívtam a III. kerületi Fökétüszt, hogy mikor tudnak kijönni véleményezni. Szerdán 8 és 12 között jönnek, és a papír 12.529 forintba fog kerülni. Mikor ezen elnevettem magam, és mondtam a nőnek, hogy ezt jól kiszámolták, szigorúan visszakérdezett, hogy ezt mégis hogy értem. Mondtam, hogy szép kerek a szám, és aztán ebben is maradtunk, nem barátkoztunk tovább...

Aztán lemondtam a kőművest, hívtam a gondnokot megint, a közösképviselőt és a vizest, hogy akkor változik a program, holnap nem falat fúr, hanem felső szomszédnál csöveket néz, de azt mondta, hogy ezért neki nem éri meg bejönni a városba, vagy nagyon magas kiszállási díjat kéne mondania. Hiába mondtam, hogy ezzel tisztában vagyok, halljuk azt a kiszállási díjat, de csak nem mondta, hanem majd megnézi a csöveket akkor, mikor falat is fúr. Addig meg áll az egész munka. Én meg holnap este mehetek a gondnok fogadóórájára, hogy megnézzük mi azokat a csöveket...

És még egy érdekes dolog máról: 11 körül telefonált a bejárati ajtós, hogy hétvégén is beiktattak egy műszakot, így péntek helyett már most kész az ajtónk, és ma 1 körül be is tudják szerelni - vagy ha most nem, akkor kb. 3 hét múlva. Úgyhogy már van bejárati ajtónk, és holnap végre én is megnézhetem :)

A múltkor ebédnél Rontó Pál a fejemhez vágta, hogy túl sok a rizsa és kevés a kép, úgyhogy most csak röviden írom le az eseményeket, aztán hagyom, hogy a képek önmagukért beszéljenek.

A hét fő dilemmája a wc-ben lévő vizesedés oka és megoldása volt. Szerda este felmentem Építőapuval, hogy megvizsgálja a csöveket, és úgy tűnt, hogy a csövek mellett felül talán látszik, hogy nedves volt a beton, de nyilván nem tudni, miért. Abban maradtunk, hogy utána kéne járni a dolognak.

Felhívtam hát a közös képviselőt, aki elég gyorsan átirányított a gondnokhoz. A gondnok szimpatikusnak és segítőkésznek tűnt, elmondta, hogy volt már hasonló eset, és akkor az esővíz csöve "izzadt", ami azért jó, mert azt meg lehet oldani, méghozzá úgy, hogy egy picit kisebb csövet beletesznek, és ezzel a külső cső hibája érdektelenné válik. No, mindez szép és jó, de kiderült, hogy az esővíz csöve nem ott van! Még jó, hogy a gondnok tisztában van ezzel... 

No, végül szombaton a vízszerelővel vélhetően megoldottuk a problémát, azaz megcsinálta a nagy közös szellőzőcsőből a lakásba kivezető csöveket, és így remélhetőleg ezután már nem fog kicsapódni a pára, már ha tényleg ez volt a probléma...

Ezek azok a fránya csövek

Nappali, erkély és a háló

A megszépült gardróbváz a hálóban, mögötte a kád a fürdőben

Most a nappali a hálóból

Fák a hálószobából

A tegnapi bejegyzést optimistán fejeztem be, és miért is ne tettem volna, éppen kihívásokkal birkóztam meg és akadályokat küzdöttem le.

Azóta sok minden történt.

Az egész idegeskedés azzal indult, hogy hétfő reggel megkérdezte a kőműves, hogy mi hagytuk-e nyitva a bejárati ajtót, mert mikor megérkeztek, ott állt az egész tárva-nyitva. No, ennek nem igazán örültem, mert bár azt mondta a kőműves, hogy nincs semmi nyom a záron, azért valahogy mégiscsak kinyílt az ajtó, mindezt az előtt, hogy el akartuk kezdeni odahordani a csempéket. Volt egy sejtésem, miszerint valószínűleg csak ők nem zárták be megfelelően az ajtót, ami estére szinte bizonyossá vált, mikor kőművesünk mondta, hogy hát, lehet, esetleg, hogy nem zárták kulcsra, csak behúzták, és ezért nyílt ki valahogy, de igazából nem baj, úgysincs bent semmi. I beg to differ, de azért már ez is kisebb megkönnyebbülésnek számított, mert ezek szerint nem őrséget kell állítani a cuccaink mellé, és nem is a bejárati ajtó elkészítését kell anyagilag megsürgetni, hanem csak a kőműveseknek átadni néhány intelmet (miszerint ha esetleg eltűnne a kádunk a lakásból, nyilván nem nekünk kellene azt újra megvennünk, úgyhogy mindenkinek jobb, ha elfordítják a zárban azt a kulcsot).

Ez kedd reggel, a kukásautó kontra villamos malőr miatt a tervezett fél 8-nál húsz perccel később meg is történt. Ekkor egyeztettünk még elgipszkartonozott szellőzők kiszabadításáról, felesleges konyhai faldarabkák sorsáról, illetve a fürdőszobai csempézés megkezdéséről is, különös tekintettel arra, hogy milyen mintában tegyék fel a csempéket.

És itt most menjünk picit vissza az időben, körülbelül két héttel ezelőttre: kihívtuk az Ürömön már jól bevált burkolónkat, hogy tegyen ajánlatot, szemben kőművesekével, akik amúgy referenciákkal bizonyítottan jól csempéznek. Mivel bevált burkoló elfoglalt volt és drágább, kőművesék meg tudták folytatni a munkát azonnal, mellettük döntöttünk.

Tegnap este meg is beszéltem velük, hogy reggel 8-ra kimennek Ürömre a csempékért, átviszik a lakásba, és indulhat a munka. Először 6.50-kor telefonált a kőműves, amikor éppen fél lábbal a kádban álltam, hogy mivel a konténeres csak ilyen korán ért rá, és vele találkozniuk kellett, így ők már Ürömön, a ház előtt állnak (ez nyilván ekkor derült ki számukra, és nem előző este). Felébresztettem hát szüleimet, hogy kicsit korábbra sikerült az átadás. A második hívás 8.05-kor jött, miszerint, ahogyan ezt állítólag Építőnek korábban említették, van egy nagyobb horderejű, már elvállalt munkájuk, és csak addig tudják csinálni nálunk a burkolást, amíg az be nem indul, az pedig épp most történt, úgyhogy ő ezennel lelép, csá. Csak pár szitokszó hagyta el a számat, de ha újra találkozom vele, lesz az még több is. Úgyhogy irány a bevált burkoló, kérdés, hogy most mikor fog ráérni – de legalább a bevált emberrel dolgoztatunk, és Építő sem mondhatja, hogy szórom a pénzt, hisz nincs is más választásunk :)

Azért hétfő óta egyre jobban fáj a gyomrom, most épp szünet nélkül és élesen, de remélem, hogy a Quamatel és a dolgok perspektívába helyezése után javulni fog a helyzet.

Vasárnap Építőmester összecsomagolt, és dél felé vette az irányt, rám hagyva az összes felújítással kapcsolatos munkát. És nem is kis időre lépett le, így ha ügyes vagyok, még a végén már a lakásba jöhet haza :)

Biztos, ami biztos, szombaton még gyorsan meghoztunk pár nehéz döntést, azaz kiválasztottuk a biztonsági ajtót és a falak színét. Az ajtóval volt eddig nekem a legtöbb problémám, mert szerettük volna elkerülni a kínai konzervajtót, de azért egy vagyont sem akartunk (és tudunk) erre költeni… A legidegesítőbb, hogy az ajtósok maguk sem mondják meg azt, hogy melyik a kínálatukban a legjobb ajtó, hanem egyfolytában azzal jönnek, hogy ahova be akarnak törni, oda úgyis betörnek. Na jó, de akkor minek vegyek egyáltalán biztonsági ajtót? Hát az elrettentés végett! Oké, ez hihetően hangzik, de akkor a hat fajta zár közül melyiket válasszam? Mi a különbség? Melyik biztonságosabb? Melyik éri még meg az árát? Ja, hogy mind egyformán biztonságos, csak némelyik (a tulajdonos) számára biztonságosabbnak látszódik, és az bizony több tízezer forint. Hogy válasszon így felelősen az ember?? Mi végül egy masszív magyar mellett döntöttünk, amiért egészen a vadregényes Kistarcsáig elkocsikáztunk.

A falak színét viszont gyorsan kiválasztottuk, mondván, hogy napokig agyalhatnánk az árnyalatokon, inkább ösztöneinkre hagyatkozunk, és rámutatunk pár színre. A festő azért rábeszélt, hogy vigyük el a színmintát, így végül később még eltöltöttünk egy jó félórát a hálószoba színével. A kiválasztott színeket nem árulom el, legyen meglepetés – nekünk is az lesz :)

Ma pedig beszéltem a burkolókkal, akik megkérdezték, hogy milyen vastag a fürdőszobai csempe (hát, mint egy csempe?), illetve hogy mekkora lesz az ajtó tokja, mert attól függ, hogy rá tud-e feküdni a burkolatra, vagy ügyeskedniük kell. Ezért felhívtam az ajtóst, aki arra figyelmeztetett, hogy a legfontosabb a káva, erre nagyon figyeljünk oda (oké, rendicsek – de mi a tököm az a káva?). Ekkor visszahívtam a burkolót, aki biztosított afelől, hogy Építővel odafigyeltek a kávára, örült a tok méretének, majd megkérdezte, hogy a konyhában milyen széles legyen a fuga – 2 mm vagy több (na, most komolyan, erre honnan lehet tudni a választ??). Aztán kihívtam a bejárati ajtóst estére, hogy mérje ki az ajtót, beszéltem a villanyszerelővel, a vízszerelővel, majd megint a burkolókkal.

Hát, az első nap elég kemény volt, de a végére egész összeállt a kép, és remélem, hogy minden rendben fog alakulni a következő három hétben…   

 

A kőművesek nekifogtak tehát a lakás belülről történő szigetelésének, amihez kőzetgyapotot használnak. Kedd este felmentünk megnézni, hogy állnak, de a lakásban szétszóródott, szabad szemmel nem is látható kis gyapotforgácsok elég hamar kiűztek minket. Pár perc után tele volt a torkunk az égető kis darabokkal, amire még rátett egy lapáttal, hogy az egyik kőműves közölte, hogy "és a legrosszabb, hogy ez sosem tisztul ki a tüdőből - jó tudni, mi?" (igen, a bennem rejlő hipochonder köszöni az infót). Szóval nem is fotóztunk, hanem menekülőre fogtuk a dolgot.

Mára viszont falak mögé került a gyapot, és ki is takarítottak, úgyhogy megnéztük, hogy néz ki falakkal a lakás. Egész otthonos, már talán ki is lehet venni, hogy hogyan lesznek a dolgok.

Íme: 

Ez lesz a konyha

A konyha a nappali felől

A hálószobai gardrób helye - a bal oldalán látható kis falfelület is fel lesz használva, mint nyakkendő-  tartó :)

Szép kilátások, no :)

Mint azt korábban leírtuk már, a lakás energia-háztartását is javítjuk némiképp. A konvektorok mentek a levesbe, jön helyettük egy über-takarékos kondenzációs kazán, és a falat is szigeteljük belülről, amitől amúgy 2-3 centivel keskenyebb lesz minden szoba széltében-hosszában.

Na most akkor pár szót a papírokról: a cirkóhoz szükség van egy engedélyezési tervre a Főgáztól (alias fogaz.hu). A Főgáz megkövetel előzetesen egy építési engedélyt az illetékes építési hatóságtól, akik viszont azt mondták, hogy nem építési engedély-köteles a munka. A kard a gordiuszi csomóhoz: hatósági igazolás. Vagyis papírom van róla, hogy nem kell papír.

Van A kategóriájú mosógépünk, A kategóriájú mosogatógépünk is lesz, de lakásunk csak F kategóriájú. Merthogy, a lakásoknak is van energetikai tanúsítványa. Némi készpénz ellenében kijött Róbert és Talánlaci, de lehet Talánnorbi is, nem emlékszem, de a lényeg, hogy tanúsítottak. A lakás jelenleg H kategória (mint a lakások 80%-a Magyarországon, bár az új építésűek már min. C kategóriába esnek. A kategóriák ugyanúgy mennek, mint a háztartási gépeknél, A+, A, B, ..., I, J), és a munkák után vélhetően F lesz - ez alapján igényelhetünk állami támogatást, ha egy másik tanúsítvány igazolja, hogy a tervezett munkákat valóban meg is csináltuk.

Végezetül három kép a hétvégi állapotokról - felhívnám a figyelmeteket a professzionális piszoárra; kreatívak a munkásaink.

Miután kikerült a lakásból a nagyjából 15 köbméter sitt, és a kőművesek megint befértek, nekifogtak a falak újbóli felhúzásának, illetve az új elemként feltűnt víz-gáz szerelő kivéste a vízcsövek helyét a padlóban. Kiderült, hogy az eddigi tervnél lehet nagyobb gardrób a hálóban, a fürdőszobába tervezett kis ülőfülke viszont összement... A konyhában pedig mégsem lehet padlófűtés, így a reggelizőpult alatt helyet kell majd szorítanunk egy alacsony radiátornak is. Ezenkívül eddig a terv szerint haladunk.

Építőmester az első héten még lankadatlan lelkesedéssel kezdte és fejezte be a napot a lakásban, kiváncsi vagyok, ez meddig tart, szerintem nem soká, és ki fog találni valami olyasmit, hogy ööö, nekem most le kell lépnem három hétre Montenegróba Sunt telepíteni... :) 

Az előző lakásba vásárolt anyagok kiegészítése is folyamatosan történik, megrendeltük a hiányzó mennyiségű csempét és parkettát, rendeltünk kádat, wc-t, mosdót (egészen Spanyolországból), a konyhába pedig elszívót és mosogatót. Itt jegyezném meg, hogy az IKEA-konyha most már sokadszorra okoz fejfájást, a legnagyobb hibája az lévén, hogy konkrétan 60 centi mély, a szabvány 58 centivel szemben. Így tehát a szabvány 60 centis munkalap nem jó rá, hanem vagy 70 centisből szabatunk duplaáron, vagy választunk az IKEA őrületes kínálatából, ami hozzávetőleg öt darab (és szebbnél-szebb). 

És így állunk most, a felújítás első hete után:

Előtérben a gardrób, mögötte a fürdő és a WC

 Már épül a reggeliző pult

Jobbra a konyha, balra a nappali, a bejárati ajtó felől

Kilátás a konyhából

Első háziállatunk, Béla (elég nagyot koppant szegény a konyha-ablakon kifelé menet)

Avagy a bontás első napja...

A konyha

 A nappali a konyha felől - ez a perspektíva ismerős lehet már

Kiskacsa, reloaded

Kalapács, fogó: nem kell szakembernek lenni, hogy felismerjem őket:-)

Szombaton felmentünk a lakásba a villanyszerelővel, hogy mérje fel, mennyibe fog kerülni az átalakítás és bővítés (sokba), illetve mennyire lesz bonyolult (szerencsére nem olyan nagyon).

Azután arra gondoltunk, hogy eljött az ideje, hogy bemutatkozzunk a lakóknak, hogy mi leszünk azok, akik az elkövetkező hetekben felforgatják majd a lépcsőház életét, koszt, és főleg zajt zúdítva rájuk.

Fél 12-kor indultunk a harmadikról, és úgy terveztük, hogy utána megejtjük végre a reggelit is. A lehetséges hét szomszédból hat volt otthon, a többség nagyon kedvesen beinvitált minket, és biztosított arról, hogy számítottak rá, hogy aki megveszi Feri bácsi lakását, az bizony teljes átalakítást fog rögvest eszközölni, így nem éri őket sokként a várható több hetes káosz (azért örülök, hogy mi nem leszünk ott… :)).

A mérleg: szimpatikusak a szomszédok, és mind azt mondta, hogy szeretni fogunk ott lakni; az egyik lakó azzal fogadott minket, hogy á-há, szóval maguké a kis kék Suzuki! (…); én meglepően nyugodt maradtam egy kifejlett labrador vészes közelségében (azért a kéznyújtogatás még egy későbbi projekt marad); és még a felújításhoz is kaptunk néhány tanácsot.

Fél 2-kor pedig végre ebéd után néztünk…

 

Mint látjátok, lesz mit alkotni a lakásban. Az alábbi dolgokat kell megcsinál(tat)ni, többé-kevésbé ebben a sorrendben:

1. Falburkolat elbontása

2. Burkolatok bontása (PVC, padlószőnyeg, csempék)

3. Konvektorok, gázvezetékek bontása

4. Néhány válaszfal elbontása/újraépítése

5. Elektromos hálózat bővítése

6. Központi fűtés beszerelése

7. Ablakok, teraszajtók cseréje

8. Bejárati ajtó cseréje

9. Hidegburkolás, melegburkolás

10. Festés (-mázolás)

11. Beltéri ajtók beszerelése

12. Konyhabútor, gardróbszekrények beépítése

Ráadás: Találd meg az alábbi két képen a 29 különbséget! A győztesek között négy köbméter sittet sorsolunk ki :-)

Átalakítás előtt

Átalakítás után

Mienk tehát a lakás. Vasárnap felugrottunk, és engedvén a hatalmas nyomásnak, kattintottunk párat. Az előtte-utána típusú képek közül ezek itt az "előtte" kategóriába esnek, értelemszerűen.

Építőmester a konyhából

Kiskacsa fürdik

A Pop-art WC (kösz a kifejezést, Gyuree!) - még gondolkodunk rajta, hogy megtartjuk:-)

Nem, ez tényleg nem egy gyár.

Megvettük. Nemsoká lesz kulcs is, állítólag. Aztán indul a felújítás, mi pedig dokumentáljuk lépésről lépésre, a magunk és mások okulására (nekünk persze már késő bánat addigra). Ha érdekel, itt majd elolvashatod-megnézegetheted.